Úszóból lett futballista

Ipolyi-Várkonyi Csanád úszással kezdte sportolói karrierjét, aztán a labdarúgásra váltott. A Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium harmadéves tanulója a Kaposvári Rákóczi igazolt játékosa, aki már 16 évesen bemutatkozhatott a felnőtt csapatban is bajnoki mérkőzésen.

-Mikor jött az életedbe a sport?
-Először az úszással próbálkoztam, a KASI-ban tanultam meg úszni. Már 4 évesen az uszodában voltam, később versenyszerűen úsztam, nem is ment rosszul, de aztán más mozgásra vágytam. Focizni ugyanúgy szerettem, mint szinte minden gyerek, így kerültem a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiára. 2014-ben lett először igazolásom, és azóta végigjártam a szamárlétrát a különböző korosztályokban. Sok edzőm volt, először Tolnai Sándor foglalkozott velem, de dolgozhattam Pozsegovics Gáborral, Richter Sándorral, Ballay Péterrel, Illés Dezsővel is. Most az U17-ben Konrád László és Pap Máté, az U19-ben pedig Horváth Miklós a trénerem.

-A felnőtt csapatnál edzőváltás történt a télen, te már a felkészüléskor őt is megismerhetted.
-Igen, Székely Tibor jó szakembernek tűnik és játékospárti szemlélete van. Bízom benne, hogy nála is szerepet kapok majd a tavasszal.

-Mostanra már a posztod is nagyjából kialakult. Hol érzed legjobban magad a pályán?
-Az évek során legtöbbször belső védőt játszottam, de szívesen játszom eggyel előrébb is, belső védekező középpályásként. Sokáig a korosztályokban a fizikumom elég volt hátvédként, de az U19-ben már többször játszottam előrébb.

-Nagyon fiatalon bemutatkozhattál a felnőtt csapatban is. Milyen érzés volt?
-A tavalyi esztendőben már többször edzettem a felnőtt kerettel is, és nagyszerű élmény volt kész futballistákkal együtt dolgozni. Azt mondták, ha keményen dolgozok, bekerülhetek a keretbe, és ősszel a PEAC elleni NB III-as bajnoki mérkőzésen bemutatkozhattam a felnőtt mezőnyben. Csereként szálltam be, Alessio Mazzonetto helyett, és szélső középpályásként kellett helytállnom. Noha kissé szokatlan volt a poszt, úgy érzem, meg tudtam hálálni a bizalmat. Ráadásul győztes mérkőzésen debütáltam, ami külön örömöt jelentett.  

-Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal?
-A Zrínyi Ilona Általános Iskolába jártam, elsősorban az angol nyelv és a matematika ment jobban. Jó tanuló voltam, kéttannyelvű képzésre jártam, onnan kerültem a Munkácsy Mihály Gimnáziumba, emelt angol szakra. Sajnos, azonban az edzések miatt nehezen tudtam volna megoldani, hogy mindig iskolába legyek, így magántanuló vagyok. Szeretnék felsőfokú nyelvvizsgát tenni a tavasszal, mert fontos a tanulás is. Távolabbi terveim között a továbbtanulás szerepel, vagy az angolt hasznosítva, vagy sportvonalon szeretnék maradni. Egyébként általános iskolában is hangsúlyos volt a foci, Dömötör Zoli bácsi vezetésével országos bronzérmet is nyertünk diákolimpián a Zrínyivel, de többször is eljutottunk az országos döntőig. Most, legutóbb pedig a Munkácsyval futsalban szerepeltünk diákolimpián az országos döntőben, sajnos, ott megsérültem. Két éve viszont megnyertük, és utána a középiskolai futsal világbajnokságon is szerepelhettünk eredményesen.

-Van álomcsapatod?
-Én Barcelona szurkoló vagyok kiskorom óta, ez már így is marad. Szeretnék majd én is magasabb osztályba is eljutni futballistaként. Korábban már megkeresett a Puskás Akadémia, de maradtam Kaposváron, és úgy érzem, jó döntés volt. Még nem éreztem, hogy itt lenne az ideje a váltásnak.